Tegnap is emlegetett harapós kedvem levezetése céljából megosztok Veletek egy korábban megírt, most kiegészített, ám eddig "eltitkolt" gondolatsort. Bár tegnap óta a harapós kedvem elszállt, azé' biztos, ami biztos!
Ahogy egy korábbi bejegyzésemnél megjegyeztem, a
követéseket - pár kivételtől eltekintve - leállítottam. A követés leállításával megszűnik minden kontakt az ismerősökkel. Semminemű értesítés nem érkezik másik féltől. Tettem ezt azért ennyire drasztikusan, mert a megosztott tartalmak 99 százaléka számomra érdektelen volt. Miként az én megosztásaim is teljességgel elkerülik a figyelmüket az ismerőseim jelentős részének. Mondhatni, kölcsönös érdektelenség. Legalábbis, az ismerősök számához mérten, százalékos arányban bizony mindannyiunknak jelentéktelen számú követője akad. No, de akkor mi a fenéért vagyunk itt a mátrixban egymás ismerősei, ha k@rvára lesz@rjuk a másikat? Pontosan úgy, ahogyan az életben, vagyis a való világban is. Elképesztő. A mátrixban is leképeződik a mindennapok emberkerülése. Azt hiszem, bárki bármit is oszt meg, pár emberkén kívül, a kutyát sem érdekel. Tudom, tudom, most rosszallón tekintetek soraimra, mert már megint túlontúl őszinte vagyok. Szókimondó. Valamint negatívnak tűnhet csípős megnyilatkozásom. És ezt a legtöbb ember nem kedveli. Valószínűleg, én magam sem. No, de akkor mégis miért kötözködök, ha én is ugyanúgy cselekszem, mint mindenki más? Talán rá akarlak ébreszteni Benneteket arra, hogy figyeljetek egymásra? És persze magamat is. Egy hete állítottam át a rendszeremet, de mára oda jutottam, hogy senkiről sem tudok semmit (A mai nappal jó pár ismim követését újraindítottam, aztán folyamatosan szelektálgatok).
Eddig legalább érzékeltem, hogy kit mi foglalkoztat. Igaz, rendre ki is akadtam a megosztott, teljességgel érdektelen bulvár tartalmakon, de be kell látnom, mi már csak ilyenek vagyunk. Mármint, mi, emberek. Menekülünk az igazság-, elbújunk a valóság elől. Érthető, hiszen a világban zajló események lehangolóak. Illetve, a sajtó mára csupán a negatív hírekben érdekelt. Olyannyira magas az emberek ingerküszöbe, hogy döbbenet. A médiából vér, mocsok, szenvedés és halál ömlik ránk szüntelen. Ezért aztán ma már senkit sem hatnak meg a gyermek- és asszonygyilkosságok sem. Lásd, Közel-kelet, Káin és Ábel népe akcióban:
Nők és gyermekek halála? Ahogy említettem, érdektelen. Mondjuk, erre az a bizonyos Hollywood is rájátszik, keményen. A sörmolekulák dzsalóznak (ömlik, patakzik, zúdul) lefelé a torkunkon, a chips csak ropog a fogaink alatt, miközben bámuljuk a vérontást és a lélek bennünk meg sem mozdul. Teljességgel érzéketlenné válik a világban zajló mészárlással szemben. Megjegyzem, csupán addig a pillanatig, amíg nem nálunk, illetve velünk történik mindez! Ahogy a dolgok alakulnak, ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet! Legyintesz? Semmi gond. Legyen Neked igazad!
Az viszont már egy másik történet, miszerint mindenki chatel mindenkivel. Ismerkedik. Bókol, udvarol, zaklat(!?). Elhitetve magával, hogy csupán beszélget egy másik emberrel. Uram bocsá' több emberrel. Sokaktól hallom, hogy manapság a férfi-nő kapcsolatok ezen a felületen kelnek életre. Itt alapozódik meg egy-egy szerelmi, avagy szexuális kapcsolat. De még életre szóló családalapítás is elképzelhető. No, meg ennek pont az ellenkezője is. A család széthullása, elvesztése. Elhiszitek nekem, hogy ez utóbbi van túlnyomó többségben? Én ebben majdnem teljesen biztos vagyok. Van egyfajta misztikuma amúgy ennek a hideg/rideg kapcsolatépítésnek is, nem tagadom. Könnyedén lépünk be addig ritkán látott félismerősök diskurzusközegébe és szólítjuk meg őket. Velem is megesett már, nem tagadom. Érdekes megtapasztalás volt ez részemről is. Amolyan, misztikus. Az elérhetetlen pár pillanatig elérhetőnek tűnt. Mint amikor az ember könyvet/mesét olvas. Beleéli magát, szereplőjévé válik a történéseknek. Katarzisélmény. Olyan, mintha. Ez az érzés nagyon vonzó. Spirituális. Gyerekes csínytevéseinknél megélt fokozott mentális állapotok köszönnek vissza bennük. Olykor még a hasunk is bizsereg, hiszen mélyebb vizekre merészkedünk. Nincs szemkontaktus, ezért esetenként bátrabbak vagyunk. Aztán, ha véletlenül egy meggondolatlan gondolatsor után az utcán is összefutunk, akkor van a baj. Ugyan nem mindenki, de a legtöbben leblokkolnak, megijednek, elszégyellik magukat. Vicces, vagy inkább szánalmas? Döntse el mindenki maga! Mi tagadás, az emberi kapcsolatok egyre inkább kátyúba kerülnek. Felületessé válnak. Sokszor csupán az érdek (leginkább az önös érdek) vezérli azokat. Addig tart a jópofi, amíg a kapcsolatot kezdeményező érdekei megkívánják. Nem is nagyon lehet ezzel mit kezdeni, hiszen mindenki rohan a megélhetése után. Új fogalmak keletkeznek: megélhetési kapcsolattartás, megélhetési barátság, megélhetési szerelem, megélhetési szülő-gyermek kapcsolat. Jujjjj, ez utóbbi elég meredek, nem? Nem is agyalok tovább ilyen szóösszetételeken, mert magam is megijedek. Ismeritek az ismerőseiteket? Szeretitek őket? Ismeritek a családtagjaitokat? A szeretteiteket? A gyermekeiteket? Megkérdezitek tőlük, „ugyan mi történt Veled ma”?
Munka, vagy kapcsolat? Nem a munkakapcsolatra gondoltam! Szóval, a munkát, vagy a kapcsolatot / családot részesíted előnyben? Amennyiben a munkát, úgy a társadtól / családodtól való elhidegülés veszélye fenyeget! Ha a kapcsolatot / családot, akkor meg az egzisztenciális lecsúszás veszélyezteti ugyanezt. Nem tudsz ám okos lenni! No, nem a „nyóc' óra munka, nyóc' óra pihenés, nyóc' óra szórakozás”-ról beszélek! Nem! A tényekről. Amikor az ember dolgozik, az asszony meg unatkozik. Unatkozik? Még mindig? Ne hazudj magadnak! Másoknak se! Vagy amikor az asszony dolgozik, Te meg nem tudsz hirtelen mit kezdeni magaddal. Összetalálkozol egy olyan - éppen unatkozó asszonnyal - akinek a férje dolgozik. Jujjj, de ábszurd. Komolyan elhiszed, hogy ez Veled nem történhet meg? Naneee! Ne légy ennyire naiv! Csak azt ne! Gondolkodj! Megéri annyit gürizned? Ház, autó, medence, bankszámla. Amihez persze az asszonynak is van hozzáférése... Ez esetben, „Anyád se szeret, olyan hülye vagy” - tartja a közvélekedés. De tényleg! Elgondolkodtál már azon, hogy mi az élet valódi értelme? Dehogy. Én már régóta tudom. Eláruljam Neked is? A gyermek. A gyermeked. Próbáld megtalálni az egyensúlyt! Pénzhajhászás és család között. Míg nem késő! Nem egyszerű, ezt én is tudom. Sőt, én tudom csak igazán.
Egy kapcsolat amúgy megkövetelné - példának okáért - a közös programok meglétét is. Éveken keresztül fenntartani az egymás iránti érdeklődést, szenvedélyt nagyon nehéz feladat. A fent említett okok miatt ez már szinte lehetetlen is. Ilyenkor jön a közhely, miszerint "ha ötösöm lenne a lottón"... Kb. ennyire futja a legtöbbünknek. A pénz valóban boldogítana? Attól függ, hogyan jutottál hozzá. Ha a fent említett kemény munkával, akkor már nem tudod élvezni annak jótékony, és persze jogosan elvárható pozitív következményeit. Huszonkettes csapdája. Ezt hívják "Nagybetűs Élet"-nek. Mégiscsak jó volna egy ötös találat a lottón?
Még mindig ezt a posztot olvasod? Na, pucolj haza gyorsan a családodhoz! Ha nem akarsz úgy járni, mint e sorok írója, aki most is egyedül rója e sorokat.
Isten áldjon Benneteket!
Kapcsolódó:
Nagycsuri 2015.11.18.
