Nem olyan rég írtam vala, miszerint szívesen üzemeltetnék egy pub szerű italozós/zabbantós/élőzenés vendéglátó-képződményt. Ám azt is jeleztem a következő mondatomban, hogy a realitás felülírja a vágyálmaimat. Miért?
Mert egy ilyen "kocsmát" képtelenség rentábilissá tenni. A zenekarok ugyanis megfizethetetlenek, tekintettel a rezsiköltségeikre: utazás, cuccolás, hangtechnika, kaja, pop - akarom mondani - sör, csajok, satöbbi... Utóbbiról (stb.-ről) privátban kérdezhettek! Ráadásul, senkit sem érdekel már az élőzene. Egészen pontosan, '95 óta. Erre bizonyítékként a múlt csütörtöki szeánszot hoznám fel, mikor is a hallgatóságból kb. öten voltunk, akiket valójában megérintett Fekete Jenő - egyébként kétség kívül - autentikus játéka. Nem mai gyerek már Jenő, de a gitár nem esett még ki a kezéből és az énekhangja sem hagyta cserben az elmúlt 30 évben. Egy fiatalabb skac gitározott és egy Rolling Stones nótában énekelt is a Mester mellett. Egészen meggyőző volt. Mint utóbb kiderült, hősünk Rolling repertoárt felvonultató zenekarban játszik. Örömteli, tekintettel pelyhedző szakállára. Van még remény. Mivel sajnos a Gangnam Style tarol, külön figyelmet és elismerést érdemelnek az értelmes fiatalok!
Péntek este a Piccolo-ban
Hosszú idő óta az első blues-koncert, amire eljutottam. Gida Gyík Barátom (az alábbi képen balról), akivel '82 óta ismerjük egymást. Akkoriban kerültünk Zeg-re egy középiskolába, Ákos, "Pocok", Feri és még sokak társaságában. Ott volt Gida is, aki már akkoriban gitározott és nekem is ihletet adott. Ebből nőtte ki magát később a CB-Zenekar, melyre büszkén és szeretettel gondolok vissza.
Szóval, ez a kis blues duett nosztalgikus estet varázsolt a megújult Piccolo Sörözőbe, mely rendkívül családias hangulatúra sikeredett. Mintha kamaszkorom szobájában jártam volna. A sok plakát, ugyebár. Az énekes srácnak fantasztikus hangja van, messze felette áll a celebvilágnak. Ez már a '90-es évek elején is így volt, a valódi tehetségek a második vonalban foglaltak helyet.
Morzsival és Ákossal hallgattuk ezt a remek kis koncertet, bár én éjfélkor távoztam. Hajlott korom már nem engedi a hajnalig tartó vircsaftot. Alkohol helyett is már csak vizet iszom.
A repertoár széles spektrumon helyezkedett el, volt benne minden, ami fülünknek ingere. Ami nagyon tetszett, hogy magyar előadók nótái is felhangzottak. Talán még többet kellene műsorra tűzniük, majd javaslom nekik.Gida Barátom megtisztelte asztaltársaságunkat személyével és egy-két dal ajánlásával, melyet a Gyíkoknak szentelt. Azaz, nekünk. Így hívtuk egymást a hőskorban, a '80-as évektől kezdve. Igen, talán Jim Morrison után szabadon, ki tudja már. A zenélés és a gyíkság is adott egy bizonyos szabadságérzetet, mely kiemelt bennünket az átlagosból. Legalábbis így éreztük, ezt szerettük volna elhitetni magunkkal. Fontos az ember életében, hogy olykor szabadnak érezhesse magát. Akkoriban, a középiskola koleszos közegében ezt úgy juttattuk kifejezésre, hogy mindjárt az első napon szilencium (tanulószoba) helyett angolosan távoztunk az épületből és csak este hét körül tértünk vissza. Fogalmunk sem volt a szabályokról, az itthoni suli utáni szabadságvágy hajtott bennünket. Pocok biztosan, de lehet Somi is velünk volt eme szakadár cselekedet alkalmából. Nyilatkoznál, kedves Ákos?
Visszatérve a blues-estre, a magam részéről köszönöm Gida Gyíknak és a Piccolo Serfőzdének ezt a remek estet, mely felszínre hozta a régi emlékeket bennem!
Ne feledjétek: A Gyíkok szabadok!
A fenti sorok a mai napig megállják helyüket. Talán csak annyival egészíteném ki, hogy Gida mellett most Tóni Barátom is itt volt, akinek lelkesedése a zene és a pofagyalú (szájharmónika) iránt mit sem csökkent. Hatalmas vehemenciával fújja azt a pici kis hangszert, már vagy 30 éve biztosan. Kétség kívül, egy valódi Blues-Man.
Csocsónak pedig - aki az amúgy rendkívül hangulatos Ánizs Pub tulajdonosa - köszönjük a lehetőséget! És azt is köszönöm Mindannyiunk nevében, hogy mindezt felvállalta! Kívánom, hogy sikerüljön neki a blues muzsika újabb reneszánszát beteljesíteni! Ha csak egy kis időre is, de jó lenne azt az életérzést visszavarázsolni, ami a '90-es évek elején mindannyiunkban lüktetett! Nekünk ebben csupán annyi a dolgunk, hogy ott legyünk a csütörtök esti koncerteken! Halljátok, Feleim?
Frissítés 2016.09.22.
Szomorú szívvel közlöm kedves Olvasóimmal, hogy az Ánizs-Pub tulajdonosa, Csocsó 2016.09.21-én a kora délutáni órákban, életének 41. évében, váratlan hirtelenséggel elhunyt. Jó ember volt, Mindannyian szerettük. Isten nyugosztalja!
Isten áldjon Benneteket!
Egy John Mayall nóta a Shabby-től:
Nagycsuri 2016.02.12.
