Kedves barátom véleménye szerint, Estas szemfényvesztőnek tűnik. Lehet benne valami. Julian-hoz képest bizonyára. Mondjuk, Estas esetében, a stílust tekintetve pont a monotonitás adja a lényeget. Egyébként, a motívumok egy idő után minden előadónál ismétlődhetnek és persze műfajon belül is adottak. A spirituális zenénél ez elég szűk keresztmetszet keretein belül érvényesülhet.

Nem úgy, miként a Jazzben. Julian valóban egy "vadállat" (átlagtól eltérő, azon felülemelkedő, bizonyos értelemben progresszív). Ám azon a gitár-soundon lenne mit csiszolnia. Az ő esetében egy Gibson L5-ös szerencsésebb választás lett volna, mint a Telecaster. De ebből a gitárból is ki lehetne hozni ennél sokkal többet. Nem egyedi eset, hogy nagy formátumú művészek e tekintetben botfülűek. Nyilván, ők úgy gondolják, ez nem számít, illetve nem ez számít, de tévednek. Majd eligazítom, ha erre jár valamikor. Ám, ha erre jár, akkor ott a helyünk!

Itt viszont már egy fokkal szebb, kulturáltabb a gitár-sound:

Martin Taylor-ral, egy jazzesebb gityóval:

Még mindig a gitár-sound zavar. Itt már szebb, mint LA-ben, de átlagosnak mondható. Ahogyan a ritmusszekció is. Ám összességében, valamiért mégis egy szép kerek történet ez a Julian gyerek:

NagyCsuri 2017.09.08.