...bizony, most kezdődik az Élet. Nekem mindenképpen. Miért ne? Hiszen ágaskodó érzelmekkel ébredtem ma is. E sorok kezdetén ugyan még nem vagyok ötven, de a "liturgia" végére bizonyosan betöltöm azt. Milyen optimista vagyok, hihetetlen! Per pillanat, sejtésem sincs, miről regéljek eme patinás…
avagy, "Ki vagyok én?" - Harmadik rész (Képekkel, Videóval)
Bízom benne, hogy pozitívan értékelitek azon igyekezetemet, miszerint az előző részhez hasonlóan a harmadik felvonásra már nem kellett újabb két évet várnotok! Csupán pár napot, hiszen hátrahagytam csapot, papot.
avagy, "Ízirájder, Öcsém" - Második rész (Képekkel, videókkal)
Tudom, tudom, kicsit megkésve jegyzem e sorokat, hiszen 2015. december 3-án tettem közzé az első részt. Abban ígértem a folytatást. Az pedig már majd' két éve volt. Észrevettétek, milyen gyorsan szálltak el az évek? Miután elértem a huszadik életévemet, felgyorsult az idő múlása. Nem is bírom…
avagy, "E Világon ha ütsz tanyát..." - Első rész (Videóval)
Nagy Károly névvel illetvén, 1968 március 08-án láttam meg a napvilágot. Szép ajándékként Jóanyámnak, az akkoriban (és egyes körökben napjainkban is) Nőnapként emlegetett ominózus ünnepen. Sírva hagytam el a szülőcsatornát, ugyanis
avagy, pucolj haza gyorsan a családodhoz! (Videóval)
Tegnap is emlegetett harapós kedvem levezetése céljából megosztok Veletek egy korábban megírt, most kiegészített, ám eddig "eltitkolt" gondolatsort. Bár tegnap óta a harapós kedvem elszállt, azé' biztos, ami biztos!
Ahogy egy korábbi bejegyzésemnél megjegyeztem, a
"Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" Vagy inkább - ha lehet - a saját hazátokra! Ha kérhetem! De, leginkább magatokra! Nézzetek magatokba és vessetek számot! Ha már tükörbe nézni
Az élet rövid. Nagyon rövid. Ez leginkább akkor derül ki számunkra, amikor már visszatekintünk az elmúlt évtizedekre és fejünket csóváljuk, amiért annyi mindenből kimaradtunk. Most épp nem a kapuzárási pánikra utalok, csak