Előző bejegyzésemnél tett olvasói megjegyzés inspirált arra, hogy belevágjak ebbe a posztba. Egyrészt, köszönöm, amiért meglepően sokan megtiszteltetek azzal, hogy

elolvastatok, másrészről jól esett a sok kedvelés és megjegyzés is. A privátban megejtett kritikák pedig egyenesen arra sarkallnak, hogy könyvet írjak. Viccet félretéve, nagyon komolyan elgondolkodtatott egy hozzászóló alábbi mondata:
"Szerintem meg ennyire nem szar a világ, csak nem kell mindenáron összeesküvés - elméletet keresni minden mögött."
Költői kérdéssel kezdeném: Honnét tudható / állítható az teljes bizonyossággal bárki által is, hogy a hivatalos verzió az nem csupán egy összeesküvés-elmélet?
Nos, elárulom, én magam is összeesküvés-elmélet (a továbbiakban, Ö-E) "hívőnek" számítok. Hát, bocs, hogy élek! E tekintetben, 2008-ban ébredtem öntudatra. Egyik kedves ismerősöm invitálására és persze a saját kíváncsiságom és tudáséhségem kielégítése céljából elmentem a nagy PestBudára egy pénzügyi kiokosítóra. Nem Kyokushin-ra, nem! Ezen a három napos, tömény előadásokkal tarkított szemfelnyitogatón ott volt pl. Drábik János is. Két órát beszélt az első napon. Engem ez oly módon a székemhez szögezett, hogy felkelni róla alig bírtam utána. Visszament az időben kb. 300 évet (a Nagy Francia Forradalom-nak hazudott dátumig) és onnét kezdte mondandóját, amely napjaink kifosztó pénzrendszerébe torkollt. Jajjj, máris összeesküvés-elméleteket szövögetek, pedig még bele se kezdtem mondandómba. Bizonyára ismeritek a bibliai Szent Pál (ex Saul Rabbi) esetét a damaszkuszi úttal? Valami hasonlót érezhetett Pál Apostol, mint én, Drábik előadását hallgatván. Egy szóval úgy lehetne leírni, hogy megvilágosodás. Villámként csapott belém a felismerés a világ működési mechanizmusairól. Pedig - sokak által - csupa összeesküvés-elméletet szajkózott az előadó. Vagy mégsem?
Abban az időben egy pénzügyi cégnél dolgoztam (a cd-bolt mellett párhuzamosan), amely cég a befektetésekről csupán annyit árult el dolgozóinak, amennyi információ elégséges volt egy-egy sikeres üzletkötéshez. A lényeget viszont elhallgatta. Belesétáltam a csapdájukba és sok-sok milliót buktam. Az ugyan igaz, hogy lehet vele kaszálni is, de arra kb. öt százalék esélyed van kilencvenöt ellenében. Ebben a suliban viszont elmesélték a lényeget is. Elég nyilvánvaló, ha már előtte ismertem volna azokat az összeesküvés-elméletnek becézett összefüggéseket, amiket amazok elhallgattak előlem, most pár gurigával gazdagabb lehetnék és nem indultak volna meg visszafordíthatatlan folyamatok az üzleti-, de még a magánéletemben is.
Valahogy így van ez a világ működésével és a benne részt vevő szereplőkkel is. Minél többen tisztában lennének a valós eseményekkel és hangot adnának nemtetszésüknek, annál bizonyosabb lehetne életminőségünk javulása. De itt erről szó sincs, az emberek ebben a játszmában struccként viselkednek és elhitetik magukkal, hogy minden rendben van. Ők így érzik jól magukat. Ahogy a legtöbben a magánéletben, úgy a világban elfoglalt helyük tekintetében is hazudnak maguknak. És persze egymásnak is. No, de vizsgáljuk meg kicsit mélyebben, miért is van ez így!
Az előttem is világos, hogy a világ működésének anomáliáit nem szabad túl komolyan vennie egyetlen átlagembernek sem. Különben beleőrül az igazságtalanságok garmadája által okozott frusztrációba. Na, ez is egy szép magyar mondat lett ám. Azanyámhétszázát! Biztosan az is csak egy Ö-E, hogy a magyarok nem tudnak magyarul-, de leginkább helyesen írni.

Megmondom, mi zavar engem leginkább a bennünket körülölelő világot benépesítő emberiséggel kapcsolatosan. Az hogy egyre inkább két rétegre tagozódik. Irdatlanul gazdagokra és az általuk kifosztottakra. Az olló pedig egyre nagyobbra nyílik. És ez azért lehetséges, mert a többséget képező tömeg ezt hagyja. Mégpedig úgy, hogy elhiteti magával, ez így rendjén van, úgysem tehet ellene semmit és egyéb közhelyek tömkelegét hangoztatva a fejét a homokba dugva várja a sült galambot. Azt már meg sem említem, hogy sokakat csak sírni látok/hallok, közben pedig ugyanazoknak az embereknek büdös a meló. De bizonyára ez is csak egy Ö-E. Ahogyan az is, amikor egy-egy esemény kapcsán évekkel később kiderül az igazság, amit az Ö-E hangoztatók már korábban is úgy gondoltak és ezért rendesen hülyének is nézte őket az a bizonyos többség. Amikor pl. kiderül a fősodratú média által tálalt mindannyiunkat érintő hírről, hogy hoax volt. Számomra a fősodor már régóta egy nagy hoax. Amikor bizonyos álhíreket szajkóznak, más fontosabbat pedig elhallgatnak. Tele van a net a fősodor által elhallgatott hírekkel. Azok is mind Ö-E lenne csupán? Biztosan van köztük sok olyan is. De nézzük csak meg a migráció kérdését, ami bizony nem más, mint szimpla bevándoroltatás. Miért hazudnak reggel, délben, meg este is? Miért? Talán csak nem azért, mert egy szűk csoport kezében van a média 99 százaléka és az éppen aktuális önös- és nem a többség érdekeit szem előtt tartva "informál"? Ö-E? Jól van ez így? Nem kellene végre ezen változtatni? Nem lehetséges? Dehogynem! Csupán kihúzván a fejeket a homokból, egy emberként kell(ene) ezt követelni! De maradhatunk csendben is, és mosollyal az orcánkon nézegethetjük a levendulaültetvényeket.
Egyes vélekedések szerint az életben lévő rendszert mesterségesen tartják fenn. Ö-E? Méghozzá abból a célból, hogy annak a bizonyos szűk rétegnek a jólétét biztosítani tudják a kifosztottak kárára. Pedig a földön élő emberiség minden egyes tagja jólétben élhetne, ha ezt hagynák. Ennek gátja – többek között – a fenntartható fejlődés dogmája alapján működő gazdasági modell. Ez is Ő-E lenne? Ami annyi szemetet termel, amibe lassan, de biztosan belefulladunk. A tervezett elavulás rendszere. Amely rendszer belekényszerít abba, hogy az amúgy életünk végéig használható termékeket egy bizonyos idő elteltével kidobjuk, hogy újat vásárolhassunk helyette. Ez is Ö-E lenne? Nem hinném, hiszen tény, hogy legelőször a fényforrás-gyártók tömörültek kartellbe, hogy papíron is lefektessék, megbüntetik azokat a társaikat, akik ezer óránál hosszabb élettartamú izzókat hoznak forgalomba. Ez ma már elfogadott tény, még a fősodor is beszámolt róla, mert annyira nyilvánvaló volt már akkor is:

  - Tedd az emberek szeme elé, ha nem akarod, hogy észrevegyék! De, bizonyára ez is csupán egy Ö-E. Valóban?
És hogy miért lehetséges ez? Azért, mert a mindenkori kormányokat ezek a kartellek pénzelik. A kutyák pedig sohasem harapják meg az ételt adó gazdit. Mellesleg pontosan ezek a kartellek tartják kezükben a pénzkibocsátás jogát is. Globálisan. És akinél a pénz, annál a hatalom. Nemdebár? Ö-E? Nem hinném! Arra is rájöttek ezek a kartellek, hogy a gazdasági gyarmatosítás hatékonyabb fegyver, mint a  háború. Ö-E? Viszont a háború is történelmi szükségszerűség, amennyiben a fenntartható fejlődést fenn akarják tartani. Olykor resetelni kell, hogy elölről lehessen kezdeni az építkezést, hiszen a fák nem nőhetnek az égig. Ö-E? Nem ezt mutatják a világban zajló, erre utaló események! Terroristákról szólnak a hírek, de a Közel-keleten folyó évtizedes népirtásról már nem. Az emberek többsége itt is struccpolitikát folytat, hiszen nem szeretik hallani az igazságot. Mert az fájó. Ö-E?
Talán, Gazdag István tudja a legszebben vázolni az Ö-E és a fiktív tájékoztatás viszonyát. De én magam is próbálkoztam a gondolkodó kontra bárgyú ember egymáshoz való viszonyát érzékeltetni.
Ám nem kell messzire mennünk, hiszen a saját környezetünkben is jól láthatóak a sivatagi viszonyok. A rendszerváltozásnak hazudott (Ö-E?) vízválasztó után a mindenkori kormánynak két választása volt. Európai szintre emeli a minimálbért, vagy beengedi a távol-keleti olcsó mocskot. Így kielégítve a lakosság fogyasztási vágyát / igényeit. Vajon melyik megoldás volt kevésbé megterhelő a büdzsének? Nyilván az utóbbi, hiszen két legyet ütöttek egy csapásra. A minimálbéres tömeg örült, hogy tud magának venni valami szart, a kormányt irányító kartelleknek pedig nem kellett magasabb bért és járulékokat fizetnie a dolgozóiknak. Spórolásba (szabadrablásba) kezdtek nálunk a multicégek. Ugyanis a gyártásnál és a kiskereskedelemben felmerülő költségek jelentős hányadát a bérek és járulékaik teszik ki. Így tapasztalhattuk meg aztán, hogy az egymástól kétszáz kilométerre lévő ugyanazon hotelben teljesen eltérő fizuk vannak. Konkrétan pl., Rogneréknál. Hévíz kontra Blumau. Ugyanazon árak és szolgáltatások mellett idehaza az egy ötöde bért fizeti ugyanaz a tulaj, mint sógoréknál. Pedig az elején osztrák fizetéseket adtak, Schillingben. A többi szálloda meg beszólt, hogy "nem kéne!". Nem vicc! Ö-E? Nem bizony! Volt olyan időszak, amikor több éven keresztül sem adtak fizetésemelést a dolgozóiknak. Erre javasoltam az egyik munkatársuknak, hogy fogjanak össze és ne menjen be senki sem dolgozni, majd kezdjenek tárgyalásokba a vezetőséggel. Mit gondoltok, mi volt a reakciója? „Áhhh, hát azt nem lehet!”. Így valóban nem lehet! Így a büdös életben sem lesz pozitív változás. Amíg mindenbe birkaként beletörődünk, struccként homokozunk, emberként félünk és mindenre rávágjuk, hogy összeesküvés-elmélet, addig valóban örüljünk csak annak, amink van! Mert így valóban nem lesz soha több. De így mi magunk se leszünk több mint egy birka, vagy strucc, vagy egy kihasznált, kifosztott, megalázott emberi lény. Egy öntudatlan biomassza.
Ne értsetek félre, nem bántó szándékkal íródnak soraim! Csupán nem szeretem, amikor megbélyegzik azokat az embereket, akik szeretnek tisztán látni. Nem hinném, hogy a tisztánlátás mellett ne lehetne akár boldog is egyben valaki. Nem hinném, hogy a mindig valamiért/valakikért lázadó ember ne érezhetné jól magát a bőrében, annak ellenére, hogy a többséggel szemben gondolkodik. Én, azóta, mióta úgymond felébredtem a tömegkómából sokkal jobban érzem magam. És szeretem a világot, a hibáival együtt is. Az embereket is szeretem, kritikáim ellenére is. Hiszen én sem vagyok egy matyó-hímzés. A kritikáim mellett nagyon kemény önkritikát is gyakorlok. Pont azért tájékozódom és szövögetek összeesküvés-elméleteket, mert igényem van a tisztánlátásra. A többlettudásra. Amivel nem visszaélni szeretnék, mint megannyi haszonleső, hanem továbbadni másoknak. Mert mindenkinek joga van a saját és mások életén javítandó az ismeretekhez. A meghamisított információkat pontosan az összeesküvés-elmélettel megbélyegzettek teszik a helyükre. Így jutottam én is az utolsó pillanatban életmentő tudáshoz. Azt mondja egy animált Einstein egy gyermekeknek szánt ismeretterjesztő csatornán, hogy „soha ne hagyd abba a kérdezést!” És valóban, az összeesküvés-elméletet szövögető, vagy azokat habzsoló embertársaim bizony soha sem hagyják abba a kérdezést. Mert a kérdésekre kaphatnak válaszokat és abból tanulhatnak. És ettől a többlettudástól lesznek ők többek, mint mások.
Ha látott már valaki rajtam, összeesküvés-elmélet hívőn kívül olyan embert, aki este nyolctól éjjel háromig folyamatosan visítozik a röhögéstől egy kellemes baráti társaságban, az most azonnal álljon elő vele! Ugyanis az illetőt nyomban bevesszük a csapatba!
Nagyon sokszor elmondtam már Nektek, hogy optimistán tekintsetek a jövőbe, bizakodjatok és a legfontosabb, hogy szeretettel viseltessetek egymás, az emberiség és a világ iránt! Közben pedig tájékozódjatok és tanuljatok, de ne vegyétek a lelketekre a világ összes búját, bánatát, mert nem Ti vagytok a Megváltó! Viszont, tudjatok a rosszról és a rosszakról is, mert akkor lehettek teljes értékű emberek és segíthettek másokon! És csakis ebben az esetben nem tudnak manipulálni Benneteket az előbb említett haszonlesők és rossz emberek. A világ ugyanis nem csupán végeláthatatlan levendulaültetvényekből áll. Ahogy az emberek többsége sem nyitott szemmel jár. Mi magunk se mindig. Ám törekednünk kell rá!
Isten áldjon Benneteket!

Utóiratok:

Összeesküvés-elméletek a zenében is születtek. Nagyon sok plágium-vád elhangzott annak idején pl. a Led Zeppelinnel kapcsolatban is, amelyek tekintélyes részéből bírósági ügyek is kibontakoztak. Itt egy példa, Willie Dixon és J. B. Lenoir szerzeménye. Egy igazán dögös blues, Zepp módra, az első lemezről:

Eklatáns példa a rocktörténelem konteo-gyanús történéseire: 1962-ben azt mondta John Lennon: „Tudom, hogy a Beatlesnek olyan sikere lesz, mint idáig egyetlen más együttesnek sem. Pontosan tudom, mert ezért a sike­rért eladtam lelkemet az ördögnek." Azé' hallgassunk meg egy kedvencet tőlük is:

Mindannyiunk legnagyobb kedvence is kivette részét a konspirációkból: "Az AC/DC együttes 1979-ben robbant be a „High­way to Hell" (Autópálya a pokolba) c. lemezével. Ra­jongók ezrei üvöltötték velük együtt a koncerteken: „Úton vagyok a pokolba vivő autópályán... Ne tartóz­tassatok fel, hey, hey, hey... Igen, megyek lefelé mind­végig, a pokolba vivő autópályán." Pedig úgy szeretem:

(Eredeti megjelenés 2015.09.29. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/907762225983790)

Nagycsuri 2015.11.13.