Épp az imént "beszélgettem" Csongorral, Viber-en. Ide jutottunk. Tíz éves korára elveszítette az apját. Nem az ő hibájából persze! Nyilván a
szülei voltak idióták, de fátylat rá! 19:08-tól 20:38-ig ment a diskurzus. Nem is tudom, miért mesélem ezt el Néktek, de biztosan megvan az oka. Talán csak fáj, hogy nem ülnek itt mellettem a srácaim és ilyen emberiség ellenes módszerekhez kell folyamodnom, hogy szólhassak feléjük. A mátrixhoz.
És persze Felétek is. Hisz' Veletek sem találkozom annyiszor és annyi ideig, mint azt szeretném. Azt mondják a pozitív töltettel túlcsordult ismikéim, hogy "nézzük a jó oldalát"! Miért, van jó oldala annak, ha a gyermekeid távol vannak Tőled? Egyetlen okot mondj csupán, ami ezt alátámaszthatná! Köszike!
Valami miatt az utóbbi napokban nem volt kedvem írni. Nem esett jól egy s más, meg sok dolgom is akadt. Hogy mi nem esett jól? Az titok. Tudom, bunkóság felcsigázni valakinek az érdeklődését, majd kielégületlenül hagyni, de kérlek Benneteket, tekintsetek most el az irányomban táplált ítélkezés luxusától!
Képzeljétek, kicsit karba(n) tartottam szerény profilomat. Kikapcsoltam a követéseket. Pontosabban, csupán pár ismerősöm követését hagytam meg, a többit leállítottam. Valaki rá is kérdezett, hogy miért tettem ilyet, mire azt válaszoltam, hogy csak minőségi tartalmakat produkáló barátaim megosztásait hagytam meg. Oly módon megsértődött az illető, hogy törölt az ismerősei közül. Lelke rajta! Lehet, magára ismert? Ilyen indokkal - ha jól látom 18 követőm akad - 1675 ismerőst/barátot törölhetnék, ugyanis az én gondolataimra pont ennyien nem vevők. Na bummm! Akasszam fel magam? Pont leszarom. Ha ettől tenném függővé további földi létem, valóban függő lennék. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy rendesen félreértett az illető. Rosszul fogalmaztam. Komolyan mondom, nem vagyok kíváncsi a más tollával ékeskedőkre, a neolibsi média-megmondóemberek "okosságaira", a fényképekre írt bölcsességekre! Melyeknek természetesen 99 százaléka helyesírási hibáktól hemzseg. És persze kihasználja az emberek vizuális függőségét, befolyásolhatóságát. Ugyanis, olvasni a legtöbb ember nem szeret. Miután rákattint egy "tovább" gombra és meglátja, hogy három mondatnál többet kellene feldolgoznia, azonnal bezárja a posztot. Ezért szeretek hosszan írni, így nem fenyeget a kommercializmus veszélye. Elkerülöm a tömegáru és az uniform jellegű megbélyegzést. Rétegorientált vagyok.
Édes volt ma Bulcsú fiam az uszodában. Ahogy meglátott, kifakadt örömében. Produkálta magát. Én meg persze tettem alá a lovat. Naná! Azon vagyok, hogy az önbizalmukat felsrófoljam. Nekem úgyis letörték, már gyermekkoromban. Nem voltak e téren toppon a szüleim sem. Nem neheztelek rájuk, hiszen édesapám is apa nélkül nőtt fel ("Szerelemgyermek, dalolta az anyám..." - mondja a nóta.) Nem volt előtte példa. Születése előtt elhagyták. Szomorú. Mégis, jó emberré vált. Hibái mellett is egy makulátlan ember. Sose tudták bevenni a várát, pedig egykori beosztása miatt folyamatos ostrom alatt állott. Nem úgy, mint az összes politikust, aki '89 óta rezzenéstelenül belehazudik az arcunkba és teszi el mosolyogva a milliárdokat. Pfejjj, de gusztustalan. Hallod, Viktor? Hiába dalolsz a nép hangján, én átlátok rajtad. Rájöttem már rég arra is, hogy a közvélemény-kutatások írják beszédeid. Miközben persze teljesen másként cselekszel. Hadd vázoljam ezt egy-két példával! Miközben hazánk védelméről ódákat zengesz, aközben aláírod azokat az egyezményeket, amelyek alapján hiába kiabálsz. Kerítést építesz, miközben regisztrálod az azt átlépő bevándorló hordákat, akiket ide fognak visszatoloncolni nyugatról. Azért, mert itt lettek regisztrálva. Félelmetesen műveled a kettős beszéd tudományát. Pont, mint egy ügyvéd. Egy "jó" ügyvéd. Látta valaki? Az igaz, hogy a többség figyelmét elkerülik a részletek, ezért hatalmon maradhatsz. Az un. baloldaliak meg annyira egyszerűek, hogy pontosan ebbe a bevándorló témába fognak újfent belebukni a következő választáson. Azt sem veszik észre a szerencsétlenek, hogy az európai társadalom 80 százaléka elutasítja a vezető politikusok agymenéseit. Főleg a neolibsikét. Komplett idióták. Türmertől, Gyurcsányig bezárólag. Csupán a szerencsétlen, jóhiszemű vidéki tagságot sajnálom. Közük sincs a valósághoz. Miként persze a többi pártoskodónak sem. Bocsánat, amiért kissé ingerült vagyok! Hol is hagytam abba az érdemi beszédet? Tudom már, Bulcsúnál és Jóapámnál.
Apám lelke Csongiban született ujjá. Képtelen a konfliktusokra. Nem vállalja fel. Se apám, se Csongi. Nem a gyerekes csínytevések és azok következményeire gondolok. A mélyebb, társadalmi ütközésekre. Annyira keresztényi, hogy Jézus megcsodálná. Vele született krisztusi szeretet munkál bennük. Megbocsátás, tartsd oda a másik orcádat és egyéb bibliai erények. Hogyan lesz így az én fiamból ebben a farkasok által uralt világban szelíd bárányként életképes emberi lény?
Elképesztő, hogy mit produkál az élet. Emberek teljesen kifordulnak magukból. Képesek szembeköpni magukat. Azt mondta egyik ismerősöm, hogy az élet hozhat olyan helyzetet, amelyben nincs más út, mint a meghasonulás. Valóban, igaza lehet. Gondoljunk csak arra, amikor már a sárgákat sem tudjuk miből kifizetni. Akkor bizony váltani kell. Változtatni kell. Akár 180 fokos fordulat is bekövetkezhet. Bizony, így megy ez manapság. Egy átlagembernél nem is lehet ítéletet hirdetni. Ám egy állandósult jólétben élő politikus esetében nem lehetünk ennyire elnézőek!
Megint oda lyukadtam, hogy fogalmam sincs már, mit akartam mondani, amikor belekezdtem ebbe a posztba. Azt már nem merem írni, hogy bizonyára öregszem, mert ezért is leteremtett egy kedves ismerősöm. Kérdezvén, hogy miért állítom magamról állandóan, hogy öreg vagyok. Igaza van. Újra kamaszkoromat élem, sokkal bölcsebb kiadásban, mint annak idején. Talán még sohasem működtem ilyen jól, mint manapság. Minden értelemben öntudatra ébredtem. Későn érő típus vagyok, de nem bánom. 2008 óta kísért a gondolat, hogy nekem egyetemre kell mennem. Kerestem olyan szakokat, amelyek érdekelnének, de olyan sok a járulékos, számomra érdektelen, kötelezően fölveendő melléktárgy, hogy rögvest elment a kedvem. Olyan rendszer van életben e tekintetben, amit ott vetettek el legelőször, ahol kitalálták. Bolognában. Nem vicc! Ontják az "értelmiséget" ezek a profitorientált képződmények. Ebből az aspektusból szemlélve, maradok inkább diploma nélküli polihisztor. Józan ésszel operáló véleményformáló. Az ösztöneimre hagyatkozom. Sosem csaltak még meg a belső érzékeim. Jó lenne ezt a tudatosodás szintjére emelni! Mit ki nem hozhatnék magamból. És persze sokan mások is. Nem tudjátok, milyen emberfeletti erő rejlik Bennetek. Próbaként, üljetek le és kezdjetek el körmölni. Ahogy most én is. Semmi egyebet ne tegyetek, csak az éppen felszínre törő gondolataitokat pötyögjétek ki magatokból! Ne engedjétek ezt a tartalom és mondanivaló tekintetében külső szemlélőnek befolyásolni! Mert az már nem Ti lennétek. Meg fogtok lepődni az eredményen. Nem hisztek nekem? Próbáljátok ki! Magamról is tudom, hogy a valós énünket már az óvodában kiölik belőlünk. Illetve, elnyomják, háttérbe szorítják. Uniformizálnak bennünket, hogy az un. társadalmi dogmáknak megfelelő biorobotokat neveljenek belőlünk. Elvész az egyéniség. Ezt aztán később, az iskolában fokozott tempóban gyakorolják rajtunk. A tanárok ebben a játékban már csak bábok. Nem tudják, mit cselekszenek. Programozták őket. Nagyon komoly erőfeszítésbe telt, hogy a srácaimat amennyire lehet kivonjam a manipuláció karmai közül. Média (tv, rádió, egyéb sajtótermékek), mátrix (számítógép, mobiltelefon). Ám az iskolában, a közösségben eltöltött idő és hatások már leküzdhetetlenek. Amikor az osztálytársak mindegyikének van már tabletje, hogyan magyarázod el a gyerekednek, hogy arra neki kurvára semmi szüksége nincsen? Sehogy! A család ereje elvész, mert nagyon keveset vannak együtt. Sőt! Miket beszélek, hiszen már családok sincsenek. Anya és apa külön harcot vívnak gyermekeik szeretetéért. Teszik ezt többnyire úgy, hogy az addig tabuként kezelt és kiiktatott, uniformizálásra alkalmas eszközöket a család szétesése után arra használnak, hogy magukhoz édesgessék kicsinyeiket. Innét aztán már nincs visszaút. A gyerek elveszett a nagy olvasztótégelyben. Uniformizálódott, alámerült a globális biomasszába. Gratulálok magunknak, mint állítólagos szülőknek nevezett biorobotoknak! Azt hiszem, ezt nevezik emberi butaságnak, önzőségnek. No, meg azt, amikor az egyik szülő eltiltja gyermekét a másik szülőtől. Ebbe már bele se megyek mélyebben, mert rögvest hánynom kell. Egyet higgyetek el nekem! Az életem során elkövetett bűneimért kamatostul meglakoltam. Így lesz ez azokkal is, akik mások hibáiból mit sem okulnak! Ahogy egy messze földre szakadt kedves barátom írta egyszer egy bejegyzésemnél: "Az Istentelenek is találkozni fognak Istennel, mert egyszer mindenki...........talán akkor, ha az nem késő, megértik tévedésüket...."
Hát, Isten áldjon Benneteket!
Ui: Hallgassátok meg FankaDeli nagyon szép szerzeményét is:
(Eredeti megjelenés 2015.09.25. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/906311626128850)
Nagycsuri 2015.11.12.
