Szépen, csendben figyelgetem az embereket. Pontosabban, a viselkedésüket. Párszor legördítettem a fészt, ránéztem egy-két cikkre a neten, belehallgattam reggel a rádiós hírözönbe. Írtam egy
provokatív posztot, amit ennek ellenére, vagy pontosan e miatt sokan el is olvastak. Rövid idő-, azaz két nap alatt az ötödik legolvasottabb bejegyzésemmé vált. Szándékosan fogalmaztam benne sarkosan, kíváncsi voltam, milyen reakciókat vált ki másokban. Nos, ezt direktben nem igazán tudtam meg, ugyanis lapult mindenki, mint az a bizonyos a fűben. Ez viszont önmagában is beszédesebb, mint száz komment. Kérdezhetnétek, vajon miért. Nos, az érintettek valószínűleg szégyenükben, az ellenoldal pedig vélhetően - velem ellentétben - udvariasságból maradt csendben. Volt egy harmadik csoport is, ők viszont egy mukkot sem értettek az üzenetből, pedig nekik lenne a legnagyobb szükségük rá. Felfigyeltem valamire, amit már korábban is érzékeltem, mégsem tudtam, mi zavar annyira. Rájöttem. A megosztottság.
No, de miért is zavar, hiszen ezt eddig is tudtam? Úgy vettem észre, hogy vélemények tekintetében csupán a két véglet létezik. Nem csak a politikai diskurzusban, hanem a társadalom széles rétegeinek szemléletpalettáján is. Ez utóbbi vélhetően előbbi hatására alakult így. Ezzel nem is lenne akkora baj, ám az már sokkal inkább problémás - mi több, veszélyes - hogy a felek képtelenek a konszenzusra. Nincs kerekasztal, fel sem merül a közeledés lehetősége. Miként a politikusok esetében sem. Az egyik azt mondja, "ez így jó", a másik azt sugallja, "ez így nem jó". A Nép pedig döntse el, vajon kinek is lehet igaza. Ha engem kérdeztek, szinte borítékolható, hogy egyiknek sem! A napi információkból amúgy sem lehet kihámozni az igazságot. A történelemből viszont jóval nagyobb eséllyel. Miért? Mert ismétli önmagát és ez szinte törvényszerű. No, nem a történelemtanítás dogmáira kell itt gondolnotok, hanem a klasszikusok nagyívű mesterműveire! Olvassunk hát! Attól biztosan nem leszünk hülyébbek.
A legtöbb ember ahelyett, hogy keresné, inkább relativizálja az igazságot. Nyilván a saját érdekeik szerint teszik ezt. Ám nincs olyan, hogy relatív jó, avagy -rossz. Ahogyan relatív igaz és -hamis sincs. Abszolút jó és -rossz, abszolút igaz és -hamis létezhet csak! Mert ha ez nem így van, akkor lép életbe az anarchia, illetve azok hatalmaskodása, akik ezt kihasználva megosztják a tömegeket. A tömeg pedig megy a tömeg, azaz a saját nyája után. Ettől a ponttól pedig már nincs tovább. Vége.
Nézzünk pár aktuális példát a fentiekre!
Talán a leginkább releváns kérdéskör a bevándorlás problematikája. Megy az anyázás mindkét oldalról. Érvek nélkül. Illetve a "hülye te vagy" szintű állásfoglalás a jellemző. Így aztán nem tudhatjuk meg, kinek is lehet igaza ebben a témában. Mondjuk arra felettébb kíváncsi vagyok, hogy a bevándorlás-pártiaknak milyen érveik lennének meggyőződésük alátámasztására. Egyetlen egyet sem leltem ugyanis az interneten. Pedig még személyes levélben is feltettem ezt a kérdést illedelmesen egy ismerősömnek. Nem jött rá válasz. Ez is egy válasz. Talán annyit tudtam meg, hogy a menekülteken segítenünk kell. Rendben, de hogyan? Engedjünk be milliókat és itt Európában duzzasszuk fel a munkanélküliséget? (A menekült státusz amúgy az újkori honfoglalás trójai falova. Anno turistaként szivárogtak vala) Vagy okosabb lenne tán a probléma importálása helyett a segítséget exportálnunk? Ott, helyben munkát adni nekik, és/vagy kivonni az Eu-ból és UsRaelből oda telepített milíciákat? Oldják meg azok a problémát, akik gyarmattartók voltak és jelenleg is ott háborúznak! Vélhetően hamis zászló alatt persze. Természetesen, a bevándorlást támogatók között egy sem akad, aki megosztaná családi hajlékát egyetlen menekülttel sem. Ennek ellenére az ellenzőket akaratuk ellenére kényszerítenék rá a befogadásra. Milyen (jog)alapon is?
Egy kis segítség azoknak a menekültpártiaknak, akik nincsenek tisztában bizonyos geopolitikai realitásokkal:
A kormány évek óta hadakozik a balliberális európai politikai elittel. A jelek szerint, nem sok sikerrel. Talán nem is igazán őszintén, csupán pillanatnyi hatalmi érdektől vezérelvén. A választóik elhiszik a trükköt, a "jogvédők" meg közben nyaraltatják a kormány által "be nem engedett" díszmigránsokat. Mondjuk, épp a Balatonnál. Nincs ezzel semmi gond. Azon kívül, hogy pár év alatt eltűnik a maradék turista is. Mert már eddig is jelentősen apadt a létszámuk és a pénztárcájuk is vala.
Ebből aztán az következik, hogy mi magunk is "menekültekké" válunk. Amely pozíció nem összekeverendő az előbbivel! Azért nem, mert mi Európában, a szabad munkaerő-piaci vándorlás keretein belül, dolgozni megyünk ki. Kvázi szimbiózisban élünk a többi európai néppel. Meglehetősen minőségi munkát végzünk és ők ezt díjazzák, honorálják nekünk. Majd pedig velük karöltve mi magunk is megvásároljuk azokat a termékeket, amiket részben/egészben előállítunk. Kör bezárult. Mindannyiunknak kielégítő ez a körforgás. Nincs élősködés, szociális háló kihasználása, csak munka van. Munka végeztével pedig jelentős hányadunk hazatér. Ki elébb, ki utóbb.
A nyugati tőke olcsó munkaerőt remélt a harmadik világból, de nagyot koppant. Arra ugyanis nem számítottak, hogy tízből kilencen már pediglen dolgozni nem akarnak. Minek, hiszen a segíly is elegendő. Illetve, képzetlenek, nem beszélik a nyelvet és házi kütyükkel rendre robbantgatnak. Másként is meg lehet ezt fogalmazni. Erőszakkal, fondorlattal életteret hódítanak maguknak. A gazdanépet pedig rabszolgának tekintik (Akit majdan nem tudnak betörni, annak nemes egyszerűséggel elvágják a torkát). Bizony, rabszolgának, hisz' a németek s franciák alanyi jogon juttatják nekik a 400-800 Eurós segílykíket. Nem beszélve a svédekről, akiknél már lassan nincs olyan leány, akit egy, avagy több "menekült" meg ne erőszakolt volna. Hát nem tudnak ezek viselkedni? Ha elmegyek vendégségbe, tiszteletben tartom a házigazda elvárásait. Ha mégsem, repülök. Igaza van a gazdának? De ezek nem. Ezek pátyolgatják a renitens elemeket, mert pontosan ettől az erőszakos, rámenős magatartástól várják a nyugdíjrendszer megmentését. Megjegyzem, balgák! Miként a belgák. No, de ott vannak az angolok is. Londonban megfordult a trend. Több színes-bőrű született, mint fehér ember. Élhetetlen egy hely. Drága is. No, meg multikultis. Mint Berlin. Szidják is a németek, ahogyan Merkelt is idiótázza az összes. Borult már ott is a nyögdíj-rendszer, de ezt beismerni politikai öngyilkosság lenne. Inkább reménykednek, hogy a sok gyüttment egyszer csak a segíly helyett dolgozni megyen. Nálunk ezt hatszáz (!) év alatt sem sikerült elérni. Le is szaporodnak bennünket, az előrejelzések szerint - Borsod kivételével - 2050-re. Borsod azért kivétel, mert ott már megtörtént ez. Szép új Világ lészen. Svájcba nem engedik be a - szerintük - veszélyes ebeket. Vérminta és egyebek kellenének, a gazdik inkább más útvonalat keresnek. Arab, néger, ISIS, jöhetnek. Is-is. Az nem számít. Vajon mit akarhatnak elérni? Egy kevert fajú, identitászavaros, vagy inkább -hiányos biomasszát, akiket dróton lehet rángatni és semmiért sem pofáznak? Jó úton haladnak. Némethonban már 70 éve szájkosarat hordanak. Nem önszántukból. Valami parazita politikai kaszt aggatta rájuk.
Mi is elszenvedtünk már egy ilyen inváziót, mint most a Nyugat. A hasonlóság s párhuzam tetten érhető! Sőt, mi védtük meg őket, de most ráfaragtak. Neoballiberális gondolkodású embertársaimtól azt szoktam megkérdezni, olvasták-e az Egri Csillagok című remekművet? Tekintsünk most el annak amúgy kötelező jellegétől! Tudni illik, az ominózus 150 év alatt az ország középső és déli részén a magyarság 80 százalékát kiirtották ezek a korabeli bevándorlók, honfoglalók. Hogy miért? Csak! Csak azért, mert a magyar rebellis. Nem bírt a vérével a saját hazájában. Mondom, a sajátjában! Hajlamos az ember a felejtésre, ezért lehetségesek a fentebb már említett történelmi megismétlődések. Pedig olvasmányos dokumentációk is rendelkezésre állanak az emlékezet frissítésére. "Jába van" - mondja a bölcs vidéki parasztbácsi.
Belpolitikai anomáliák közepette a hatalmi elitnek sikerült összeugrasztani a Népet. Minek okán? Mindenek okán! Ilyen a tanár-diák, a tanár-szülő "kapcsolat" is. Avagy, az orvos-beteg, orvos-hozzátartozó (v)iszony is. Mindezt szintén a politika színterén, a jobb/bal megosztottság mezején. Ügyes. No, de haladjunk tovább, mert van itt gond, nem is kevés! Ugyebár, a gyerek az iskolában nem szeret viselkedni. Némelyik, tanulni sem. A pedagógus szenved, de nem mer szólni a szülőnek. Miért nem? Mert kerüli a konfliktust. Bizony, a szülő ahelyett, hogy megregulázná a gyerekét, szájba veri a tanárt. Az igazgató lapít, mert félti a pozícióját. Sumákol. A kollégája mellett nem áll ki, a szülővel elnéző, mert kell a kvóta. Igen, a gyerekeink csak arra kellenek, hogy az iskola túléljen. Nem szedik szét a nagy létszámú osztályt sem, nehogy még egy éhes kollegina rontsa le a büdzséjüket. Évtizedek óta ugyanazon tematika szerint oktatnak, miközben a Világ elhúzott mellettük. Lásd, informatika! De ilyen anomália pl. a történelem és irodalom, valamint a földrajz kronológia szerinti összehangolása a tananyagban (a fizika, kémia is beleférne). Eszük ágában sincs ezt megtenni, még a végén a diákok húsz éves korukra átlátnák az összefüggéseket. Öntudatos emberekre nincs szükség, fő a hatalom megtartása, mindenáron. Csak nehogy valamelyikőtök abba a hibába essen, hogy azt képzeli, bármelyik oldal is kivétel ez alól! 25 év folytonos csalódás után már nem is lenne illő! Tudom amúgy, hogy jobbára "süket füleket döngetek én". Nincsenek illúzióim. De azért töröm magam, hadd mondjam a magamét!
Egy kis ízelítő az oktatási rendszer-anomáliákból, első kézből:
Mi a helyzet a dokikkal? Egyszer már jeleztem velük kapcsolatban pár érdekességet. Most csak annyit jegyeznék meg, hogy az ágazat totálisan elüzletiesedett. Szimplán ilyen szépen, magyarul. Ma már nem a gyógyítás magasztos ügyéért mennek orvosira a gyerekek, hanem azért, mert tudják, ha valahogy átvergődnek, kaszálni fognak. Végtére, ez is lehet egy motiváció. Óriási tisztelet a kivételeknek! Egyre kevesebben vannak. A Szinuhé-ban szépen leírja Waltari a fizetős kontra szociális egészségügy anomáliáit. Amikor pénzért vizitelt, meggazdagodott, amikor az esküje szerint gyógyított, a legtöbben hülyének nézték. De nem kell visszamennünk az ókori Egyiptomba, hiszen napjainkban sem tudod, mikor cselekszel jót. Mármint az orvosok. Emlékezzetek csak a csekélyke 300 Ft-os vizitdíjra! Mindenki hőbörgött, miközben a magánrendelésen zokszó nélkül kifizették/kifizetik az esetenként húszezres (!) honoráriumokat. Bágátell. Ki érti ezt?
Nincs ez másként a sportban sem. Woody Allen találta fején a szöget:
"Aki nem tudja csinálni, az tanítja. És aki tanítani se tud, abból lesz a tornatanár."
Találkoztam olyannal közöttük, aki sértve érzi magát a tornatanár titulustól! Megítélése szerint, ő ugyanis testnevelő. Ezen "testnevelők" egy része viszont ezt a minősítést nem feltétlenül érdemelte ki. Meg kell jegyeznem itt is, hogy emelem kalapom a kivételek előtt! Nézzünk csak szét az iskolán kívüli edzések terén! Nyilván való, hogy egy edzőnek produkálnia kell eredményeket. Előre vetítem, hogy itt is az a mocskos pénz a ludas. Még szép! Nos, a torna- akarom mondani a testnevelő tanár jó esetben edzéseket tart iskolán kívül. A porontyok rendszeresen és rendesen járnak, dolgoznak. Az általános iskola alsó tagozataiban még lelkesen, később egyre kevésbé. Mi ennek az oka? Egyrészt a kamasz konokság. Másrészről viszont az edzéstechnika. Bizony, pedig nem vagyok tornatanár, csupán beszélgettem pár általam is tisztelt testnevelővel. Jelen esetben tehát nem a saját, hanem az ő véleményüket vetem papírra. Tehát, muszáj a srácokat széthajtani, ugyanis eleinte még így jönnek az eredmények. Legalábbis, vidéken. Bizony, bekerülnek az országos lista elejére. Aztán, mire 14-15 évesek lesznek, visszacsúsznak a lista végére. No, meg totálisan kiégnek. Elmegy a kedvük, a későbbiekben messziről kerülni fogják a sportot. Miért? Azért, mert a profi edzők eleinte a technikára helyezik a hangsúlyt és miután azt tökélyre fejlesztették a gyerekekben, azután jöhet a teljesítmény. Vidéken rendszerint ez fordítva történik. Pontosabban, a minőség helyett - az előbb említett okok miatt - a mennyiségre helyezik a hangsúlyt. A lényeg ezzel kapcsolatban pediglen az, hogy a csemeték bőrén híznak az edzők. Minél több edzés, annál több pénz. Bekerülnek a hírlapokba, ennek az ingyen reklámnak köszönhetően pedig egyre több és több poronty szeretne edzésre járni. Miután pedig a gyermek az idő előrehaladtával már nem hozza a szintet, újabb kicsiket programoznak maguknak, a régit pedig eldobják, mint egy kivert kutyát. Nem kicsi lelki törést okozva ezzel gyermekeinkben. Biznisz. Az a szülő pedig, aki - ezt nem látván - a gyerekét kizsigereli, annak megítélését Rátok bízom.
Amúgy, minden balliberálistól elnézést kérek, hogy élek!
Isten áldjon Benneteket!
NagyCsuri 2017.08.19.
