Miután a The Winery Dogs: Oblivion videóját megnéztem, rögtön eszembe jutott, hogy a gitáros gyereket
Zsóka már többször próbálta rám erőltetni. Maratoni beszélgetéseink közben elsikkadt a lényeg, illetve e miatt eleddig elkerülte a figyelmemet. Meg is fogadtam gyorsan, hogy ezentúl éberebb leszek.
Bevallom őszintén, hogy a Winery Dogs általam is közzétett nótája letaglózott. Elemi erővel hatott rám. Félelmetes teljesítmény, amit ezek a skacok művelnek ezen a felvételen. Kutyaütő zenészként minimum én is szeretnék ilyen technikai és zeneelméleti tudás birtokában lenni! Lassan fél évszázados földi létem ezt már persze nem engedi. „Ez a hajó is elment” - szokták volt mondani. Mondjuk attól még nem biztos, hogy a lényeget jobban közvetíteném, ami pedig az érzelmek átadása!
De! Van itt egy kis bibi, ami a Winery-t illeti! Miként pl. a Dream Theather, úgy a Dogs is eleinte csodálattal töltött el, ám kb. negyed óra katarzis után elkezdett idegesíteni. Annyira a technikai tudásra helyezi a hangsúlyt, hogy egy idő után fárasztóvá válik a tökéletessége. Nem tudom, értitek-e, hogy miről regélek? Úgy szoktuk megfogalmazni zenész berkekben, hogy amikor egy gitáros megfogja hangszerét és elkezd pengetni, akkor már az első hangból lehet tudni, hogy átjön-e az a produkció, avagy felejthető marad mindörökre. Higgyétek el, nem túlzok! Az érzelmek hatnak igazán a lélekre, nem a reszelés. Az alábbi felvétel hetedik nótáját ajánlom kiemelten e tekintetben meghallgatásra!
Azóta belefigyelgettem pár korábbi koncertjébe is Kotzennek. Egyik sem vett le a lábamról. Nem úgy, mint az alábbi 2015-ös Entire Show. Nem tudom, Kotzen mennyi idős, de vélelmezem, hogy a két zenésztársa bőven harminc alatt van. De lehet együttvéve sem nyomnak többet, mint 40. Cirka fele annyi idősek lehetnek, mint én. Örül a szívem, hogy látok és hallok ilyen zseniális fiatal zenészeket ebben a Gangnam Style uralta, magából kifordult világban. Szívvel, lélekkel és tudással.
Igen, ez a koncert sokkal emberibb hangot üt meg, mint a Dogs esetében. Pedig, a gitáros ugyanaz! Itt viszont messze nincs az a gépies zenei tökéletesség, mint a Winery-nél, mégis érzelmileg sokkal felkavaróbb. Miközben ezek a skacok is professzionisták a maguk műfajában.
Több mint meglepő az is, hogy autentikus hangszereken játszanak, nem holmi modern nagyágyúkon. Kinek mi a nagyágyú, ugyebár. Nekem pontosan ezeken az ”őskori fosszíliákon” megszólaltatott mennyei hangok jelentik az orgazmust. Hát, bocs, hogy élek! Fender Precision Bass, Fender Telecaster gitár, Marshall 1959-es fej, két fallal. Két milla csupán, de nem véletlen! Minden épeszű zenész ezeken szeretne játszani. Hallgassátok csak meg, de ne mínusz tíz decibelen, hanem küldjétek meg azt a mocskos erölködőt rendesen! Volume max! Azanyámhétszázát! Nem vicc, bizonyos hangerő alatt a hangszóró úgy szól, mint egy papírtrombita. Kásás, mosott hangja van, csupán maszatolásnak lehet nevezni, hangnak semmiképp. Ez persze főleg hangszerek esetében igaz, más a már stúdióban kikevert és véglegesített felvétel. Ám ott is igaz, hogy halkan nem jön ki minden, ami ott van azon a cd-n.
No, ez a Kotzen gyerek egészen egyedi stílusban sétáltatja ujjait azon a Telén. Régebben nem így játszott. Teljesen átlagosan. Most viszont a pengetőt elhagyta és az un. fingerpicking-et alkalmazza. Magyarul, ujjal penget. Ujjbeggyel és körömmel szaggatja a húrokat. Valamint, mivel a Marshall erőlködőt tökig kitekerte, ezért elég, ha hozzáér a húrokhoz, máris megszólal a hangszere. Ezt kihasználva és számtalan mestert leutánozva aztán összehozott egy sajátos hangzást, amit mástól így egybegyúrva még nem igazán hallottam. Példaképei között volt, idézem:
„Jimi Hendrix , Stevie Ray Vaughan , Eddie Van Halen , Jason Becker , aki készítette első albumát, Allan Holdsworth és sok más jazz és fúziós játékos...”.
A nevek magukért beszélnek. Mind egy szálig egyéniségek és a gitározás terén, stílusban újítók voltak. És ha már stílus, hát bizony benne van ebben a kiváló muzsikában a blues, a rock, a jazz, de kihallom a Nagy Öregek (Hendrix, Holdsworth) mellett még a '90-es évek sztárjait is, mint pl. Faith No More, vagy Suicidial Tendencies, de sorolhatnám. És ez egyáltalán nem negatív kritika, pont ellenkezőleg!
Ezt a koncertet már többször végighallgattam, de nem tudok belekötni. Talán - Kotzen kivételével - a srácok hajszerkezete nem túlzottan szimpatikus, de ezt feledteti a tudásuk és színpadi átélésük. Kétség sem fér hozzá, hogy szívből játszanak. Ráadásul, profik is.
Hallgassátok Feleim, mert hallgatni biz' arany!
Isten áldjon Benneteket!
Nagycsuri 2016.02.23.
