Szalóki Ági csupán belekóstolt abba a zenei világba, amely mellett a Hot Jazz Band letette a voksát. Visszahozta a '20-'30-'40-es éveket. Repertoárját a korabeli
áméríkáí, magyar swing- és jazz-slágerek, valamint filmzenék adják. A maguk műfajában teljesen profik. Idén még Kossuth-díjat is kaptak. Bár, nekem erős fenntartásaim vannak úgy általában ezzel az elismeréssel. Hiszen állami díj, így ebből adódóan az éppen aktuális hatalom részrehajlása övezi. Ennek ellenére azért mégiscsak egy értékmérő. Aki megkapja, így vagy úgy, de letett valamit az asztalra. A HJB esetében mindenképpen elfogadható! Ahogyan Hobo és Ákos díját sem kérdőjelezem meg. Etalont képező értékrendjével bárcsak ő lenne a leggyengébb láncszem ebben az elfajult társadalomban! De tudjuk, hogy ott vannak a libsik, őket nem lehet alulmúlni. Mindegy ám, a lelkiismeret előbb, vagy utóbb utoléri őket. Nem lennék a helyükben akkor sem.
Szóval, ez a csapat unikum a magyar zene színpadán. Még az ének is korhű. Ahogyan Szalókinál, maradjunk itt is először Karády Katalin-nál:
Karády mellett a Szomorú Vasárnap is kiemelkedik a kommersz kategóriából:
Ezeknek a nótáknak volt hangulata. Tökéletesen követték egymást a harmóniák. A banjo-s skac is egy üde színfolt:
Az örök dilemma - a pénz:
No, egy Fényes Szabolcs szerzemény - Filmzene:
Az én babám egy fekete nő:
Nagycsuri 2015.12.21.
