Ami igaz, az igaz: azt mondtam az imént, hogy lefekszem, mert nagyon elfáradtam a mai nap forgatagában. Nos, valóban lefeküdtem, de

hoztam magammal netbookomat, hogy rajta keresztül az észt is oszthassam! Küldök is egy korabeli koncertet Nektek, mely zenekar a maga idejében nagy köztiszteletnek örvendett. Főleg, Peter Gabriel idejében. Ugyanis egy idő után távozott a csapatból. Phil Collins lehetett a fő ok. Gondolom! Phil Collins​ ugyanis kissé slágeresebb húrokat pengetett. Pontosabban dobolt ő, méghozzá bal kézzel. De, nem ám kétbalkézzel, hanem két kézzel, melyből az egyik a bal volt. A másikat kitaláljátok! Peter Gabriel vezetése alatt egyedibb és eredetibb volt a banda. A korai korszak dinamizmusa, alkotói szárnyalása egy jeles progresszív-rock zenekarral ajándékozta meg világunkat. Megvallom töredelmesen, eleinte ódzkodtam tőle. Megmagyarázni nem tudom, hogy mi lehetett az oka. Mégis: éretlen voltam rá. Gondolom! Sok időnek kellett eltelnie, mire ráéreztem az ízére. Többször is próbálkoztam vele, de csak nem akart belemászni a füleimbe. Aztán egyszer csak, mint derült égből az a bizonyos... Szintén megmagyarázhatatlan! Mégis: beérett, miként én is. Egyszóval, egymásra találtunk. A Genesis és én. Azóta több ismerősömmel is megvitattuk az előbb vázolt problémát, miszerint nekik is hasonlóan játszódott le eme zenekarral megvalósult szerelme. Ilyen dolgok ezek, bármily hihetetlen. Nos, úgy vélem, a sok általam megosztott Prog-Rock banda után a Genesis is méltó megbeszélni való e helyen, ha nem haragszotok meg érte, kedves Feleim! Ez a muzsika nyugodt egyedüllétet kíván, különben elvész a lényegi része, a szerelmi kötődés ember és zene között! Szeretettel, Mindannyiótoknak!

Nagycsuri 2015.11.13.