Jó ebédhez szóljon a nóta!
Tegnap akadtam rá egy általam rég hallgatott Stanley Clarke lemezre. Tudjátok, Stanley sokfelé játszott, több formációban is
kipróbálta magát, aztán a filmzenéknél kötött ki, mint szerző. Többek között az '57-es utas című egész jó kis eksön-múvi zenéjét is ő jegyzi. Vérpezsdítő, funk-jazz, ami ezeknél a filmeknél mostanság nem jellemző. A '70-es években a San Francisco utcáin stílusú krimikben "alkalmaztak" hasonló, csak arra az érára jellemző funk-jazzt. Én szeretem, mert no kommersz!
Stanlyt hallhattuk a Return To Forever jazz-rock csapatban, Di Meola és Chick Corea mellett is. Na, az sem volt ám semmi! Külön-külön is szólókarriert futottak, de együtt őket méltán nevezhetjük egy szupergroupnak.
Az alábbi koncert - Live At The Greek - egyik legtöbbször feldolgozott dallamát ajánlom figyelmetekbe, amelyet Jeff Beck komponált még a hőskorban. No, itt kivesézik rendesen ezt a számot az elejétől a végéig. A legprofibbak közül válogatott maga mellé szólistákat Stanley ezen a lemezen. Egyszerű alapra vetített zseniális improvizációkat hallhatunk, viszonylag könnyen emészthető formába öltve. Kurva jó, na! Az egész koncert persze, csak éppen nincs fönt a Youtube-on. Pedig még az All Bluest szívesen megosztottam volna Veletek, ami meg Miles Davis szerzeménye és szintén mindenki játszotta a maga szája íze szerint feldolgozván. Jó étvágyat!
Nagycsuri 2015.11.05.
