Miközben rovom a sorokat, túrom tovább a korongokat...
Egy csomó Hendrix karcolat kandikál kifelé a palackból - akarom mondani - a dobozból. Két marékra kell fognom és így is kicsusszan a kezeim közül ez a fekete istenség
Pár hete vágtak disznót anyósomék. Ez csak azért érdekes, mert éppen kocsonyát eszegetek/eszegetem (na, melyik a helyes?). Éreztetek már olyat, hogy szétpukkantok, de nem bírjátok abbahagyni az evést, mert annyira k...a jó? Így vagyok ezzel most én is. Két sör között tuszkoltam lefelé egy jó nagy adag kocsonyát, de már majd' szétvet a húslé. Nem ám a sörben rejtőzködő buborék, nem! A húslé. Iszom is hamarjában egy harmadikat! Mármint sört. Na! Egs, kedves Feleim!
No, Jimi Hendrix-től - mint azt már tudjátok - a kedvencem egy Bob Dylan nóta: All along the mittudoménmicsoda... Bocsi, közben hozom a beígért sört...
...Na, itt vagyok újra - szóval, ezt a nótát annyira eltalálta Jimi, hogy hihetetlen. Nemrég néztem egy életrajzi filmet Hendrix-ről. Abban volt, hogy az Electric Ladyland című dupla album egy részét egyedül vette fel. Lélektelennek találta társai játékát, ezért aztán elzavarta őket. Érdekes egy teremtménye lehetett Istennek szegényem. Azé' Dylan is tudott valamit. E dal eredeti szerzője. Mi tagadás, ő sem volt egy elveszett ember. Véleményem szerint, ez az általam is már többször megosztott dal a rocktörténelem egy jeles darabja. Nézzük, mire jutott magányában ez a korán elhunyt (vagy éppen láb alól eltett) Géniusz:
Kapcsolódó:
Veleszületett, vagy befolyásolt állapotok?
(Eredeti megjelenés 2014.12.27. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/763838100376204)
Nagycsuri 2015.11.05.
