Shabbat van. Én mégis dolgozok. Ennek egyetlen oka lehet csupán!
A minap mesélte egy nagyon kedves ismerősöm, hogy a munkahelyén, az étteremben "válság" van. Ugyanis, beférkőzött egy olyan honfitárs a felszolgálók közé, akinek személyisége a munkamorálra és a keresztény identitásra is erősen romboló hatással bír. Aki bizony péntek-szombaton nem hajlandó dolgozni.
Na bumm! A magyar hagyományőrzőket rendre kifigurázó vallási kisebbség jogokat követel magának. Miért vették fel egyáltalán? Ki volt az a szerencsétlen munkaügyes a cégnél? "Normáááális?" - kérdezné Besenyőpistabácsi.
Viccet félretéve, egyáltalán nem vicces! Abban az esetben, ha valamely náció itt az országban, ebben a - többségében keresztény - közösségben szeretne letelepedni, annak biz' alkalmazkodnia kell a befogadó nép nem csupán vele szemben támasztott elvárásaihoz. Kvázi asszimilálódnia, de legalábbis integrálódnia kell! Ha ezt nem teszi meg, a többség kiveti magából, de legkevesebb megtűrt kategóriába kerül. Szélsőséges esetben gettóba. Vagy, ahogyan a nagy áméríkában, rezervátumba. No, de ne legyünk ennyire szigorúak, hiszen a magyar a legbefogadóbb nemzet. És valóban. Még az osztrák is visszatoloncolja a bevándorlóit. Mit gondoltok hova? Hát persze, hogy hozzánk. Igazuk van? Naná! Az ő szemszögükből szemlélvén mindenképpen.
A zenében más a helyzet. A stílusok keveredéséből nagyon szép dallamok születtek. Bár már ott is sokszor akkora a katyvasz, hogy csak na. Egyesek túlzásba esnek, vagy inkább a ló túlsó oldalára tévelyednek. Példaként erre a Csík zenekart hoznám fel. Ők egy autentikus magyar népzenét játszó csapatként indultak. Ma már silány világzenére hajazó stílusturmixot nyomnak le a még mindig nagy táboruk torkán. Már akinek. Én speciel negyed óra, húsz perc után, erősen émelygő gyomorral hagytam ott hévízi haknijukat. Igen, hakninak hívják a báli stílusban előadott nótákat. Minden, csak nem magyar az a "népzene", amit ránk erőltetnek. Sokkal inkább cigány-, balkáni- és klezmer muzsika, illetve ezek keveréke. No, meg Presszergábor és Kisstibor. Mit is kellene szeretnünk és tisztelnünk bennük? Főként, Kisstibiben? Presszer még elmegy ugyan sok szódával, de mit keres a népzenében? Főként a magyar népzenében? Kisstiborban pedig mégis mit kellene tisztelnünk? Azt, hogy narkós, keménydrogos volt, vagy azt, hogy leszokott róla? Másokat lecsuknak ezért, őt sztárolja a Petőfi Rádió. Ugye tudjátok, miért? Privátban kérdezhettek! Még a régi Csík repertoárt is megfertőzték. Azért írom így, mert túlzásba estek. Megbillent az egyensúly. A magyar ellenében, vagy inkább hátrányára. A tömeg viszont csak nagyon lassan veszi észre, hogy megint átverik. A most felnövő generáció már a Csík féle "népzenét" tartja majd autentikusnak. A cigányt, a klezmert és a balkánit. Értitek, ugye? Identitászavart okoznak ezzel. Csak úgy, mint a bevándoroltatással. Globális massza. Biomassza. Azonosságtudat nélkül.
Gondolom, érzitek a sarkos fogalmazást. Nem véletlen! Természetesen nem baj, ha a stílusok keverednek, csak az egészséges arányokat kellene megtartaniuk. Vagy pedig ne azt írják a borítóra, hogy magyar népzene! Írják rá, hogy mi is valójában! De e mellett legyenek tiszta, érintetlen népzenei felvételek is. Minden egyes itt élő etnikumtól. Mert mind érték. Örök érték. Évezredek múltán is hirdeti az ősök nagyságát. Ezért fontos, hogy legyen tiszta magyar népzenénk. Nehogy ezer év múlva letagadjanak bennünket az alattomosan hódítók. Mellette pedig legyen minden kisebbségnek is lehetősége művészetét bemutatni! Mert az is érték. Hallgassátok csak meg az alábbi autentikus cigányzenét. Nem Bódiguszti! Aki arra vágyik, az meg se nyomja az "enter" gombot! Annyit pedig illik tudnotok, hogy az un. zenész-cigány teljes mértékben elkülönül a többi kaszttól. Mi több, elutasítják azokat életmódjuk, dologtalanságuk, igénytelenségük miatt. Míg előbbi a megfelelő mértékben asszimilálódott/integrálódott a magyar társadalomba, addig utóbbi képtelen erre. Évezredes gyökerei nem engedik elszakadni a hagyományaiktól őket. Így viszont vagy vissza kellene térniük az őshazájukba, vagy mindörökké kitaszítottak maradnak. Addig biztosan, amíg többen nem lesznek nálunk. Hihetetlen? Még az is lehet, hogy megéritek. 2060-ra datálják az egyensúly megborulását. Borsod egyes településein már rég megtörtént. Zalában is van rá példa - Zalakomár. Pl.
Részemről, minden tiszteletem az értéket teremtő és adó zenészcsaládoknak, akik mind a zenében, mind az életben megőrzik identitásukat és nem keverednek másokkal. A zenéjük is csak így maradhat tiszta és ezt ők is tudják. Mert az nekik is érték. Lehet példát venni róluk e tekintetben!
(Eredeti megjelenés 2015.08.08. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/881553758604637)
Nagycsuri 2015.11.04.
