Ha már tegnap emlegettem, szenteljünk neki egy kis időt! Találtam egy olyan válogatást tőle, amelyen helyet foglalnak azok a szerzeményei, amelyekkel
végülis, Eric Clapton aratta le a babérokat. Ki más. Ő közben a háttérben maradt és csupán a hozzám hasonló elvetemültek ismerték és hallgatták. Nem is tudom, milyen jelzőkkel illessem személyét és zenéjét. Laza? Amolyan "szarok a világra" kategória. Semmi erőlködés. Kisujjból kirázza. Nyugis. Kellemes. Szerethető. Szerény. Alázatos. "Bocs, hogy élek" figura.
Amilyen kis termetű emberke, annál nagyobb nótákat írt. Clapton és Knopfler meg ráakadtak. Pontosabban, lenyúlták. Szeretem Claptont, de őt is túldimenzionálják. Szerintem. Nagyságrendekkel karakteresebb gitárosok élnek ezen a bolygón. Ám Clapton zenéje mégis olyan hangulatot áraszt, amit kevesen tudnak leutánozni. Miként, JJ Cale-t sem. Nem elégséges a profi technikai tudás! Amennyiben hiányzik a zenéből az érzés, az egész semmit sem ér. Trendi szóval élve, a feeling. Sőt! A feeling sokkal fontosabb, mint a túltechnikázottság. No, de nem csupán Clapton, hanem Mark Knopfler is mazsolázott JJ stílusából. De milyen kis zenekar kerekedett belőle. Nem más, mint a Dire Straits. Nagyon ráérzett, de ebben az esetben is JJ volt az ihletadó. Nem baj ám, nem azért mondom. Csupán szeretném, ha az érdem az arra érdemeset is megilletné! A régi vágású zenészek leginkább abban különböznek a mostanság futtatottaktól, hogy volt bennük érzés. Szívből játszottak és abban az időben még nem feltétlenül Mammon által vezérelve. Természetesen ma is akadnak hozzájuk hasonlatosak, nem is erről van szó. Csak az arányok változtak meg. Megfordult a trend.
No, meg felborult a rend is. A világot eluralta a rendetlenség. Forog a történelem kereke. Szüntelen. És persze soha sem tanulunk belőle. Igaz, régen volt már a Római Birodalom. Ahol ugyanezek a tünetek jelentkeztek, mielőtt atomjaira hullott volna szét az egész rendszer. A korrupció, a kamatos kamat, azaz a pénzrendszer maihoz erősen hasonlatos mivolta, a hedonizmus, a szexuális- és egyéb aberrációk, szóval a totális káosz. Miként napjainkban. Pontosan úgy. Ma neoliberalizmusnak hívják. Amely világnézet támogatói ezt a káoszt hivatottak előidézni az előbb említett "módszerek" segítségével. Erre való a bevándoroltatás intézményesítése is. Egy világméretű, azaz globális biomassza létrehozása lehet a cél, amit a pénzhatalmi világelit kényére kedvére bábként befolyásolhat. Ahol a kulturális, vallási, mentalitás- és identitásbeli különbségek miatt a tömegek képtelenek lesznek a konszenzusra. Az egészséges ellenállásra. A saját érdekeik érvényesítésére. Lehetne ragozni, de ahogy egy hozzászóló írta: "Ha Isten velünk, ki ellenünk?" Meglátjuk. Meglátjuk?
(Eredeti megjelenés 2015.08.05. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/880089975417682)
Nagycsuri 2015.11.04.
