Elég gáz, hogy a "főszezon" kellős közepén van időm itt írogatni. Nem kevésbé, hogy a
Fejér György utcában lévő, saját tulajdonú (!) üzlethelyiségem három éve parlagon hever. Pedig nem kér enni. Se bérleti díj, semmi. Jó, közüzemi díj akad, még így, zárt állapotában is. A víz-gáz-villany nulla fogyasztás mellett is évi harminchatezrembe kerül. Bágátell. Rendelkezésre állási díj. Én vajon miért nem számolom fel a vevőimnek az éjszakai pihenőidőmet? Amikor nem dolgozom, nem szolgáltatok, csak vagyok, mint a befőtt. (?) A nagy rezsicsökkentések közepette elfeledkezett a kormány ezt a tételt törölni. Igaz, még az előző ciklusban ők találták ki és engedték ezt a szabadrablást, de fátylat rá!
Hogy is írta Petőfi a németnek? "Kurvanyádat" (?) Azt! Szóval, bármit is regélnek Néktek a tévében-rédióban, évről évre fogyatkozunk. A lakosságunk és a turistáink egyaránt. Lehet, ezt a "természetes fogyást" szeretnék pótolni az egzotikus betegségeket ingyé' idehordozó bevándoroltatottakkal? Ki tudtátok olvasni az utolsó szót? Leírni sem volt ám egyszerű. Remélem, díjazzátok igyekezetemet! Cserébe gratulálok azoknak, akik el tudták olvasni. Igaz, az igazi címzetthez nem fog eljutni az üzenetem. Oda majd akkor, amikor a népharag söpri el őket a vagyonukkal, meg a családjukkal együtt. Ahogyan teszik azt ők most velünk. Kölcsönkenyér visszajár. Hallod, Viktor?
Visszatérve a "szezonra", tényleg nem egyszerű. Sokan már évek óta kijárnak dolgozni az üzletmenet mellett. Szégyen. Amit kint keresnek, azt meg beleforgatják ebbe a feneketlen kútba. Jobb esetben persze nem így cselekednek. Nem az ő szégyenük, hanem aki miatt idáig süllyedtünk. Hiába no, ahogy egy nótában éneklik, ebben az országban mindig a "hülyék mondják meg, mi legyen". Mindig! Aztán elébb-utóbb ez a vége.
De én mindezek ellenére is boldognak látszom. Bezony ám. Szabad ember vagyok. Igaz annyi pénzem nincs, hogy élni tudnék vele, de nekem elég annyi, amennyi van. Tudjátok - "Jó nekem a Trabant..." Hasít az, mint Póka Fender Jazz Bass-e a Hobo lemezen. Azanyámhétmeganyóc!
Túlélésre játsszunk. De azt széles mosollyal tesszük. Nem adjuk meg nekik azt az örömet, hogy lemenjünk depibe! De nem ám!
(Eredeti megjelenés 2015.08.07. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/880919168668096)
Nagycsuri 2015.11.04.
