A klasszikus jazz műfajában számomra Scott Hamilton szaxis játéka jeleníti meg legkifejezőbben az érzéki finomságokat. Ízlelgetem is elég sűrűn. Amennyiben valakinek van

az otthonában egy felsőbb kategóriás HI-FI hangcucc, az belesüppedve a legmélyebb fotölyébe megtapasztalhatja, amiről regélek éppen. A jazz muzsika mezején, Hamilton korai korszakában még szokatlan volt, hogy egy fehér ember "kormosan" fújja a szaxiját. "Feketébben" nem is lehetne ezen a hangszeren ilyen érző lélekkel hangokat megszólaltatni. Ha jól odafigyelünk, hallani, ahogy susogva áramlik a levegő hangszerében. Főleg, amikor nagyon finoman, halkan, szinte suttogva beszélteti zeneszerszámát.
Manapság sokan un. chill-ot zenékre próbálnak relaxálni. Nem mondom, hogy rossz lenne egy Buddha Bar, vagy egy Cafe Del Mare válogatás, de azért Hamiltonhoz messze nem fogható egyik sem. Igaz, műfajilag sem egyezőek, kár is összehasonlítgatni.
Csupán javasolni tudom, hogy két chill közé iktassunk be egy minőségi Hamilton lemezt is! Mondjuk, egy gyertyafényes, vörösboros vacsihoz, amit kedvesünkkel ejtünk meg. Pláne, ha van kedvesünk!
Becsukott szemmel hallgatván olyan hatást kelthet egy-egy Hamilton korong, mintha Whiskeyt szürcsölgetve üldögélnénk egy manhattani bárban. Mint a szerelmetes filmekben. Kicsit szentimentális zene, elismerem. Kell ez is olykor.
Amúgy is itt a tavasz, lehet szerelembe esni! Azoknak, akiknek még nem adatott meg! Nem a családosokra gondoltam!
Keljetek föl a gép, vagy az - állítólagos - okos telefonok mellől és menjetek ki a természetbe! Meg fogtok lepődni. Körülvesz, átölel és szeret Benneteket. A szél beszélteti a fákat. Suttogva mesélnek Néktek múltról és jövendőről. Pont, ahogy a Hamilton szaxijában áramló, érzéssel belé táplált levegő. Bölcs gondolatok születnek olyankor, higgyétek el! Csak hallgassátok, megnyugtatja a lelketeket! Volt szerencsém megtapasztalni.
Legyetek jók egymáshoz!

(Eredeti megjelenés 2015.05.05. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/834836213276392)

Nagycsuri 2015.10.29.