A progresszív-rock legnagyobbjaként tartom számon a King Crimson-t. És még a műfajon belül is rétegzeneként jegyzem. Nem slágergyanús, mint pl. a Pink Floyd. Ezzel persze nem szeretném leminősíteni őket, csupán

művészi kinyilatkoztatásaikat vetettem össze.
Annyi bizonyos, nekem eszembe se jutott, hogy a King Crimson nótáit valamely zenekar valaha is feldolgozhatja. Pláne, jazz-be gyúrva. És láss csodát, mégis megtörtént.
Három jazzistát inspirált Robert Fripp csapata. A Crimson Jazz Trió interpretálja a prog-rock Isteneinek dallamait. Profi módon. Ráadásul nem is túl elborultan. Élvezettel hallgatható és viszonylag könnyen emészthető.
A csúcspont a Starless című zenei eposz.
Szépen kivesézik az eredeti verziókat. A műfajhoz illően csupán a fő témákra ismerünk rá, a többi az improvizáció tengerén zajlik.
Sokan azt képzelik, hogy a Jazz egy kaotikus zenei világ. Messze nem így van. Az improvizáció sem öntörvényű, vagy anarchikus. Nagyon is rendszer szerinti. Szigorú keretek között zajló, törvények mentén felépített. Mégis, a műfajok mezején óriási szabadságot ad az arra érdemes művelőinek. Hatalmas elméleti tudást, rengeteg gyakorlást, zenei alázatot és vele született adottságot igényel.
Az alábbi felvételen kiváló művészek munkálkodnak, említésre méltó módon. Ezért is örültem meg neki, miután - kapirgálásom közepette - ráleltem erre a kincsre.

Nagycsuri 2015.10.19.