Énekelni azt nem tud szegénykém. A hangja viszont jó - mély, rekedtes, rockos, bluesos, egyszóval: "mocskos" Más szóval: Hobo (https://www.facebook.com/hobo.official?ref=ts&fref=ts) Tegyük félre a politikai és egyéb negatív felhangokat, melyek személyét körül lengik! Amint ez sikerül,

a fekete felhők közül előbukkan egy alak, akinek termetes növését csupán zenei munkássága múlja felül. Kevés olyan előadót tudnék említeni ugyanis, aki ebben a szegmensben ilyen gazdag életművet tudhat maga mögött.

Nem nagyon volt olyan időszaka, amikor mélyponton volt. Talán a "Latabár" érában. Ezt viszont ellensúlyozta József Attilához fűződő mély érzelmi viszonya. Mindig élvonalbeli, kiváló zenészekkel vette körül magát. Ennek egyik kiemelkedő bizonyítéka a "Vadászat" című remekmű. Minden szempontból remekmű. Igaz, az már nagyon régen volt, talán igaz sem volt. Ám napjainkban is jobbnál jobb lemezekkel és zenész nagyságokkal örvendeztet meg bennünket. Egy méltó példáját hallgathatjátok meg ennek az alábbi dalban, amelyben Rúzsa Magdi is énekel.

Amikor először hallottam Magdit, majd' leestem a székről. Egy "észídészí" nótát "trillázott" a zsűrinek. Egy szál magában. Igen, teljesen egyedül énekelt, bármiféle kíséret nélkül. Mégis olybá' tűnt, mintha egy egész zenekar lenne mögötte. Engem megérintett, futkosott a hideg a hátamon a produkciótól. Nyers volt, tiszta és - Pély Barna szavaival élve - "lejött a színpadról". "Átjött", ha értitek, mire gondolok. Bár többen korholják - néha valóban túlzó - tájszólásáért és több mint disco- és slágergyanús szerzeményeiért, azért a tehetségét még ezek a momentumok sem feledtetik velem.

Ezen a felvételen a szöveg, a zene és az előadásmód sem kritizálható negatív előjellel! Ne is tegyétek! Inkább hallgassátok, mert hallgatni arany!

Nagycsuri 2015.10.14.